Mikor minek van itt az ideje?
Ez a módszer nem használja sem a tranzit, sem szolár, lunár és egyéb segédhoroszkópokat, mert amikor egy eseményt akarunk megérteni, – jobban kedvelem a megélés szót használni, – csak és kizárólag a születési képletre mutatkozó aktuális ÉLETÓRA jelzéseket figyeli. Abból kiindulva, hogy minden csak akkor történhet, amikor eljött annak az ideje.
De mikor jön el az ideje?
Minden ember egy szubjektív lény. Mások azonos archetípusai, mások radix képlete másik személyiséget takar. Természetesen a sorsa, és annak alakulása mögötti „miértek” is teljesen eltérőek, A születési adottságok a radix képletben láthatók, de semmi nem marad ugyanúgy az élet végére.
Az élet célja a fejlődés. A személyiség időről időre a külvilágból kap jó vagy kevésbé jó kihívásokat, feladatokat, amelyek lehetőségek, ha megfelelően értelmezzük és kezeljük.
A sors alakítása mindenkinek kezében van. Ehhez jó önismeret szükséges. Ennek megértését segíti az asztrológiai pszichológia, az úgynevezett API módszer. Tehát felesleges „jótékony” vagy „ártó” fényszögeket keresni! Minden életóra jelző fényszög jó, ha értjük és jól kezeljük.
A módszer megértéséhez szükséges, hogy tudjuk, a radix képlet házai életterületek, a házak kezdő állatövi jegye a mód, ahogyan ehhez hozzáállunk, ahogy ott élünk. A benne található világitok és planéták a személyiség részeink és képességeink.
Minden ház, – fokszámától függetlenül, – az aranymetszés szabályai szerint 3 részre oszlik: a házcsúcstól az úgynevezett „váltópontig” (IP) az aktív (2 év 3 hó), kardinális zónával kezdődnek a házak. Onnan a TP-nek nevezett talppontig a szilárd minőségű, kevés energiával rendelkező, visszafogott energiatartomány jön. És a TP után a következő házcsúcs felé egyre nő az energia, majd a ház fokszáma 10%-nál, a ház legvégén, már túl sok is, hogy elégedett legyen. Itt erőltető, túlzó, kompenzáló lesz.
A születési képletben erősek, tehát a házcsúcsnál, vagy az után, de közel még hozzá, azok a képességek, amelyeket a külvilág érzékel rajtunk, és ezért sokkal sikeresebbek, mint a többi. A TP-nél lévők a született gyengeségek. Ezt azonban zárójelbe kellene tennünk. „Gyenge”, mert a külvilág nem érzékeli, holott ugyanannyi van mindenkinek belőle. Ezek használata az életben sokkal több energiát igényel és nehezebben érnek célba. Azonban lehet önismerettel, és személyiség fejlesztéssel felhozni ezeket is a megfelelő szintre.
Minden ház 6 éves ciklust ölel fel és az aszcendenstől az óramutató járásával ellentétesen halad.
A fenti kérdésre válaszolva: „mikor jön el az ideje” valaminek, azt az életóra 30-cal osztható fokszámú fényszöge mutatja meg. Ezeknek nem 12,5 napos hatóidejük, hanem 8 hónaposak a közép előtt 4 és utána 4 hónapig érvényesek. Kivéve a konjunkciót és oppozíciót, amely fontosabb és hosszabb időtartamra szól: a pontos előtt 65, hónappal kezdődik, és azt elérve, újabb 6,5 hónapig érvényes. Ezek a személyiség fejlődése szempontjából a legfontosabbak, és mindig nagyon fontos megéléseket hoznak.
Amíg az életóra nem érte el az első konjunkciót vagy oppozíciót, addig az ember éretlen, gyermeki az adott energiájával. Csak az első ilyen életóra fényszög hozhatja el az érést. A második már egy vizsgának tekinthető, mert még fontosabb és erősebb, amivel a félkör megtétele közbeni, – más fényszögekből keletkező- fejlettség, a tudatosság mércéje ez.
Mindent ösztönösen, fizikai szinten él az ember kezdetben, és ilyenkor „áldozat”. A fejlődés következő szintje az érzelmi, ami „elkövetővé” tesz. A harmadik, a szellemi szint az, amikor az ember már nem áldozat és nem is elkövető, hanem egyensúlyt teremt ÖNMAGÁBAN, és így képes a sorsát maga irányítani.
A pontos születési idő alapfeltétel
Ez a rendszer akkor működik, ha a születési idő percre pontos. Minden esetben ezt ellenőrizni kell.
Az asztrológusok között sok a vita, melyik az „igazi” születési ideje egy híres embernek például. Mindenki a maga módszerével pontosít, és ez így alapjában rendben is van, mert az irányzatnak és a technikának összhangban kell lennie.
Az életóra figyeléséhez a pontosítás úgy történik, hogy az ismert, vagy ismerni vélt születési órára és percre vissza kell nézni a múlt jelentős témáit, és ellenőrizni, milyen életóra jelzés volt akkor. Fontos, hogy ez csak Koch házakkal készült radix képlettel mérvadó, és nem az a fontos, mi történt, hanem az, hogy az illető közben mit élt meg szubjektíve. A visszatekintés azért is hasznos és szükséges, hogy az érintett lássa, mit tett akkor, vagy vele mit tettek, és annak mi lett a sorsában a következménye. Sokszor egy „rossz” után jön a sokkal jobb. Az ember addig nem fejlődik, amíg minden rendben. Ezt észre sem veszi. Ha válság van, akkor viszont szeretne valamit ellene, és sorsát jobbá tenni.
Nem szabad azonban azt az illúziót kergetnünk, hogy mindenki, minden energiájával érett személyiséggé válik ebben az életben. Ez teljességgel lehetetlen lenn. Meg kell elégednünk azzal, ami személy szerint a néhány legfontosabb.
Amikor készen van egy születési idő pontosítás, akkor elkerülhetetlen, hogy jól végeztük-e a munkát. A korrigált idővel előttünk áll egy személyiség, mint egy fotó, a radix képletében.
Az erősségekre és gyengeségekre kell rákérdezni: igaz-e, hogy…? Ha megerősítést nyer, akkor pontos az idő.
Ha van lehetőség személyesen megkérdezni erről az illetőt, akkor szerencsénk van. Híres embereknél ez lehetetlen, és emiatt, ha újabb fontos esemény jut az ember tudomására róla, akkor bizony hozzá kell nyúlni a korábban pontosnak vélt születési időhöz.
Honnan is tudhatnánk mi, kívülállók, hogy egy eredmény eléréséig milyen szubjektív út vezetett és ha megvan a siker, akkor maradéktalanul elégedett-e az illető. EZ kizárt dolog. MI,, asztrológusok is szubjektív személyiségek vagyunk, és csak azt feltételezzük a képlet értelmezésénél, ami bennünk van. Csak úgy láthatjuk az eseményeket, ahogy mi megélnénk, ha velünk történne. Egy asztrológus sem rendelkezi isteni tudással!
A helyes út tehát a téma felvető, kérdező megélésére rákérdezni, tőle megtudni, mit érez, mit él meg, és akkor tudunk igazán segítő, jó információkat adni. Nem tanácsolni! Mert a tanács is magunkból indul ki, és meglehet, a másik ember számára nem elfogadható, mert nem is illik hozzá. Amit pedig az ember tanácsként elutasít, azt biztosan nem fogja megfogadni, legyen az még oly segítő szándékú is.
